Szerencsém van: nem vagyok válogatós, vagy különösebben finnyás. Anyukám sokféle ételt készített mindig is és - bár nem mindig felel meg a mai gasztrotrendeknek - nagyon ízletesen süt-főz.
Amikor anno napközis lettem, mégis volt egy uzsonna, amit emlékeim szerint valami hihetetlen döbbenettel néztem, ez pedig a tehéntúróból készült körözött (igen, felénk rövid ö-vel) volt. Nálunk a családban ugyanis a körözött, az juhtúróból készül. És ha anyukámnak volt ideje előredolgozni, akkor paprikába töltjük, úgy behűtjük, majd szeletelve tesszük a kenyérre.
Valahogy így:
És a hozzávalók a mi körözöttünkhöz (itt az általam legutóbb készített adag arányait tudom megadni):
- 30 dkg juhtúró
- 10 dkg vaj
- 1/2 fej hagyma nagyon apróra vágva /vagy reszelve/
- pár szem köménymag mozsárban összetörve
- pár tekerésnyi bors
- ízlés szerint őrölt pirospaprika (ha van füstölt, nem rontja el)
- paprika, amibe beletöltjük (3-4)
figyelem! A juhtúró sós, úgyhogy csak azok tegyenek sót külön a körözöttbe, akik eldöntötték, hogy feltétlenül szeretnének magasvérnyomásos betegségben szenvedni.
Nos, a hozzávalókat jól kikeverjük, aztán mehet a paprikába, utána hűtőbe. variálható, én pl. kapribogyóval ettem, de snidling sem rontja el.
Egyik délben vittem a munkahelyre, körbeálltuk délelőtt 11-kor az asztalt és kis csúszással megtízóraiztunk. Ennek végén megrendelést kaptam a nagyváradi munkahelyi kirándulásra, sütemény helyett nekem ezt kellett vinnem a csapatnak. Igaz, nem paprikában, csak a körözöttet, de így is nagyon jóízűen falatozták.